Mit hoz a jövő? - azaz élet a K.O.M.P. után

Két kérdést válaszoltunk meg a program végén tartott fókuszcsoportos záró értékelő műhelymunkán. A foglalkozások fenntarthatóságát legtöbben az egyéni tehetséggondozásban, illetve a témanapokban és témahetekben látják.



A műhelyvezetők 70%-a marad az eredeti együttműködődő iskolában, 3-an azonban jelezték, hogy új partnert keresnek iskolán kívüli nevelési műhelyüknek. A Varázskapu tehetséggondozásban egyéni konzultációk esélyesek, a meseszövés és a fantáziavilág további kibővítésével. Az Aktív nézőben is tehetsséggondozás várható, tömbösítve. 1-8 gyerekkel lehet igazán koncentráltan kortárs drámák szövegét megismerni. A Street latin műhelyt témahét keretében viszi tovább vezetője, melyet az iskola arra használ majd fel, hogy a potenciális végzős tanfolyam táncos koreográfiát tanul majd be a szalagavató bálra minden évben. A Kreatív írás szintén tehetséggondozásban folytatódik, ám a szerencsi iskola helyett a Deákpoézis versenyen rendszeresen résztvevőket delegáló iskolát választja partnernek a műhelyvezető. A Filcmesék témanap keretében lesz a Bársony János Úti Tagóvoda gyereknapjainak illetve óvodai ünnepeinek színesítője. A Hagyományőrző tehetséggondozás új és egyben fix helyszínt kap a Factory Arénában, s oda járnak majd a fiatalok kézműveskedni. Mivel a monoki iskolával nehezen megoldható a kapcsolattartás, ezért a Balázs Győző Művészeti Líceum került szóba mint a lehetséges új partner. A Dobkör folytatását nagyon igénylik a műhelyben résztvevő roma fiatalok, a zenélés és az együttlét öröme pályaorientációjukra is hatással volt. A Print Screen szakkört ugyan nagyon eszközigényes folytatni, ám jelenleg verbuválódott egy 4 fős csoport, akik közösen akarnak tovább munkálkodni, így tehetséggondozásban fut tovább a program. Az esélyegyenlőségi foglalkozás alternatíva lehet olyan fiatalok megszólítására (tehetséggondozás keretében), akik igazán érdeklődnek ez iránt a téma iránt, és közösségi szolgálatban akciók keretében aktívvá szeretnének válni.






Második kérdésünk az volt, a műhelyvezetők hogy látják, milyen irányban fejleszthető a Szépmesterségek Alapítvány tevékenysége a jövőben a fiatalok kortárs művészettel való megismertetésében és tehetséggondozásában, illetve egyéb közösségfejlesztő, iskolán kívüli nevelési programokban.



A projekt alatt fontos hangsúlyt kapott a generációs probléma, a különböző élethelyzetek problémája: vajon mi tudjuk-e igazán, hogy milyen belülről a fiatalabb generáció. A jövőben tervezett tevékenységekben jó cél lehet ennek fókuszba állítása: legyen valamilyen közlekedés a generációk között. A fiatalok információit várjuk, hisz ők tudják legjobban a saját problémáikat megfogalmazni. Alapvető tartalmi kérdés, mit gondolnak a műhelyvezetőről/mentorukról a fiatalok: „Ő azok a csávó, akiknek van valami eszméje rólunk, és nyomatja, amit ő akar? Vagy ő az a csávó, akinek van valami eszméje rólunk, és oda is tud figyelni arra, amit mi mondunk?” A legfőbb irány az legyen, hogy ne legyen egymás mellett elbeszélés, hogy megtaláljuk, milyen módszer alkalmas erre. A leendő programokat nagy részben arra kéne építeni, hogy megszólítsuk őket, mit szeretnének.

Tapasztalataink szerint a fiatalok igénylik, hogy saját életútjukon, speciális érdeklődésük mentén legyen mentoruk, akit megszólíthatnak, ha van kérdésük pályaorientációjuk során, és konstruktívan-inspiratívan támogatja őket. Különösen így van ez az írópalántákkal, akik tehetségük kibontakoztatásában aktívan igénylik a visszajelzést.



Koncepcionális kérdésként merült fel, hogy az iskolákban vagy az iskolán kívüli helyszínen futassuk programjainkat. Van, aki úgy látja, hogy a teljesen általános, megszokott mintákat akarják a gyerekek az iskolában behozni, míg más helyszínen lehet új mintákat adni. A hátrányos helyzetű gyermekeknek rendkívüli fontosságú, hogy kiszakadjanak a megszokott környezetükből.



A Vasgyár lehet továbbra is alaphelyszín, és egy-egy MissionArt Galéria által szervezett művésztelephez kapcsolódhatnának a fiatalok is valamilyen módon, össze lehetne ereszteni a fiatalokat a művészekkel.



Fontosnak tartja a stáb a közösségi akciókat, kitelepüléseket, városi nyilvános akciókat. Ennek keretében például lehet a táncon keresztül mozgósítani fiatalokat flashmobokra, és valamilyen aktuális társadalmi témára ráirányítani a helyi lakosok figyelmét. Ez terepe lehet annak, hogy az alapítvány önkénteseket szólít meg egy-egy ügy mentén közösségi szolgálatra.

Szintén lényeges elem, hogy a jövőben a műhelyek ne elkülönülten, hanem egymáshoz kapcsolódva működjenek. Például egy versfelolvasáshoz a designer műhelyesek készítsék a szórólapot, egy táncos flashmobot a dobkörösök kísérjenek.



A felgyülemlett tapasztalat és tudás továbbfejlesztésére érdemes lehet speciális módszertani kézikönyvet fejleszteni, melyet nem az ifjúságsegítők, hanem a fiatalok tudnak használni. A módszertani anyagokban fordítsunk kiemelt figyelmet az önbemutatás lehetőségének biztosítására (saját alkotások, fiatalok írásai, megszólalásai). Továbbá mindig fordítsunk figyelmet arra is, hogy mi magunk stábként is fejlődjünk.



Felemerült jövőbeli akció- és projekötletek:

— „Ház a házban” — közösségi tér a Factoryban

— Gyártárgyalás — fórumszínházas akcióprogram

— Műút-szám a gyűlöletbeszéd ellen

— Selfie-kiállítás egy tűzfalon



— Közösségi rádió