2014. március 21., péntek
2014. március 10., hétfő
Lépésről lépésre - módszertani megközelítés a fiatalokkal végzett munkában
A K.O.M.P. projektben második alkalommal nyílt lehetősége egy tucatnyi műhelyvezetőnek a kortárs művészetekkel és kreatív formákkal hatni a tanórán kívüli nevelési feladatok ellátásának keretében a fiatalokra. A Tudásgyár-programban megtapasztalt pozitív élményeket adó innovatív műhelyek után tudatosan terveztünk azzal a szándékkal, hogy mások számára is hozzáférhetővé tegyük az alkalmazott módszereket.
Így összegyűjtöttük és gyakorlati szempontok szerint rendszereztük a programot megvalósító műhelyvezetők által kipróbált és használt technikákat. Ezek támpontot, ötletet adhatnak azok számára, akik fiatalokkal akarnak foglalkozni iskolán kívüli, rendhagyó módon.
A módszertan többnyire a műhelyvezetők beszámolóiból és a velük készült interjúkból, beszélgetésekből gyűjtött gondolatok tára. Helyenként szó szerint idézünk tőlük, s ahol szükségesnek éreztük, azt is jelöltük, hogy mely típusú műhelyfoglalkozásokon alkalmazták aktuálisan az eljárást.
A záró értékelések alapján a következő sorrendben dolgoztuk fel a foglalkozásvezetők tapasztalatait: Street latin, Varázskapu, Filcmesék, Egészséges életmód, Hagyományőrző tehetséggondozás, Kreatív írás, Nyelvi játékok, Dobkör, Aktív néző, Print Screen, Esélyegyenlőségi témanap/témahét.
Így összegyűjtöttük és gyakorlati szempontok szerint rendszereztük a programot megvalósító műhelyvezetők által kipróbált és használt technikákat. Ezek támpontot, ötletet adhatnak azok számára, akik fiatalokkal akarnak foglalkozni iskolán kívüli, rendhagyó módon.
A módszertan többnyire a műhelyvezetők beszámolóiból és a velük készült interjúkból, beszélgetésekből gyűjtött gondolatok tára. Helyenként szó szerint idézünk tőlük, s ahol szükségesnek éreztük, azt is jelöltük, hogy mely típusú műhelyfoglalkozásokon alkalmazták aktuálisan az eljárást.
A záró értékelések alapján a következő sorrendben dolgoztuk fel a foglalkozásvezetők tapasztalatait: Street latin, Varázskapu, Filcmesék, Egészséges életmód, Hagyományőrző tehetséggondozás, Kreatív írás, Nyelvi játékok, Dobkör, Aktív néző, Print Screen, Esélyegyenlőségi témanap/témahét.
Mit hoz a jövő? - azaz élet a K.O.M.P. után
Két kérdést válaszoltunk meg a program végén tartott fókuszcsoportos záró értékelő műhelymunkán. A foglalkozások fenntarthatóságát legtöbben az egyéni tehetséggondozásban, illetve a témanapokban és témahetekben látják.
A műhelyvezetők 70%-a marad az eredeti együttműködődő iskolában, 3-an azonban jelezték, hogy új partnert keresnek iskolán kívüli nevelési műhelyüknek. A Varázskapu tehetséggondozásban egyéni konzultációk esélyesek, a meseszövés és a fantáziavilág további kibővítésével. Az Aktív nézőben is tehetsséggondozás várható, tömbösítve. 1-8 gyerekkel lehet igazán koncentráltan kortárs drámák szövegét megismerni. A Street latin műhelyt témahét keretében viszi tovább vezetője, melyet az iskola arra használ majd fel, hogy a potenciális végzős tanfolyam táncos koreográfiát tanul majd be a szalagavató bálra minden évben. A Kreatív írás szintén tehetséggondozásban folytatódik, ám a szerencsi iskola helyett a Deákpoézis versenyen rendszeresen résztvevőket delegáló iskolát választja partnernek a műhelyvezető. A Filcmesék témanap keretében lesz a Bársony János Úti Tagóvoda gyereknapjainak illetve óvodai ünnepeinek színesítője. A Hagyományőrző tehetséggondozás új és egyben fix helyszínt kap a Factory Arénában, s oda járnak majd a fiatalok kézműveskedni. Mivel a monoki iskolával nehezen megoldható a kapcsolattartás, ezért a Balázs Győző Művészeti Líceum került szóba mint a lehetséges új partner. A Dobkör folytatását nagyon igénylik a műhelyben résztvevő roma fiatalok, a zenélés és az együttlét öröme pályaorientációjukra is hatással volt. A Print Screen szakkört ugyan nagyon eszközigényes folytatni, ám jelenleg verbuválódott egy 4 fős csoport, akik közösen akarnak tovább munkálkodni, így tehetséggondozásban fut tovább a program. Az esélyegyenlőségi foglalkozás alternatíva lehet olyan fiatalok megszólítására (tehetséggondozás keretében), akik igazán érdeklődnek ez iránt a téma iránt, és közösségi szolgálatban akciók keretében aktívvá szeretnének válni.
„Ha valaki azt mondja nekik, hogy tudja és megtanítja őket, hogyan kell verset írni, sikítva meneküljenek…”
Interjú Sopotnik Zoltán költővel
A Szépmesterségek Alapítvány Tudásgyár és K.O.M.P. projektjében is részt vettél mentorként, előadóként. Mi a véleményed az adott projektekről, általában véve a középiskolás generáció literátus neveléséről?
Nagyon fontos projektnek tartom mindkettőt, igazi hiánypótló kezdeményezések, ahol kreatív és lelkes munka folyik, pontosan olyan laza struktúrában, amire a gyereknek szükségük van, amely által sokkal közelebb kerülnek a kortárs irodalomhoz, jobban megértik a működését, nincsenek „iskolás” keretek közé szorítva. Az iskolai irodalmi oktatásról-nevelésről már régóta heves vita folyik szakmai berkekben, én ebbe annyira nem látok bele, nem vagyok pedagógus, annyit azért látok, hallok, hogy iszonyú hiányosságok vannak. Az egyetemre is úgy kerülnek emberek, hogy maximum Ady Endrét ismerik, Pilinszkyvel már gondban vannak. Középiskolás koromban, amikor Kassákhoz értünk, a magyartanár csak ennyit mondott: ezt ugorjuk, ez hülyeség — ezt ugye nem kell kommentálni. Szóval nagyon fontos, hogy az iskola keretein kívül lévő irodalmi projektek kiegészítsék az ott megszerzett hiányos tudást. Jó lenne, ha az oktatási intézmények, vagy akár a kultúrpolitika felfedezné magának ezeket a lehetőségeket. A Tudásgyár megérdemelné, hogy országos, vagy akár európai szintű mozgalommá fejlődjön.
Tanítható-e a nyelvi műalkotás létrehozása, ha igen, milyen ismérvek mentén látod ennek az elsajátíthatóságát?
A Szépmesterségek Alapítvány Tudásgyár és K.O.M.P. projektjében is részt vettél mentorként, előadóként. Mi a véleményed az adott projektekről, általában véve a középiskolás generáció literátus neveléséről?
Nagyon fontos projektnek tartom mindkettőt, igazi hiánypótló kezdeményezések, ahol kreatív és lelkes munka folyik, pontosan olyan laza struktúrában, amire a gyereknek szükségük van, amely által sokkal közelebb kerülnek a kortárs irodalomhoz, jobban megértik a működését, nincsenek „iskolás” keretek közé szorítva. Az iskolai irodalmi oktatásról-nevelésről már régóta heves vita folyik szakmai berkekben, én ebbe annyira nem látok bele, nem vagyok pedagógus, annyit azért látok, hallok, hogy iszonyú hiányosságok vannak. Az egyetemre is úgy kerülnek emberek, hogy maximum Ady Endrét ismerik, Pilinszkyvel már gondban vannak. Középiskolás koromban, amikor Kassákhoz értünk, a magyartanár csak ennyit mondott: ezt ugorjuk, ez hülyeség — ezt ugye nem kell kommentálni. Szóval nagyon fontos, hogy az iskola keretein kívül lévő irodalmi projektek kiegészítsék az ott megszerzett hiányos tudást. Jó lenne, ha az oktatási intézmények, vagy akár a kultúrpolitika felfedezné magának ezeket a lehetőségeket. A Tudásgyár megérdemelné, hogy országos, vagy akár európai szintű mozgalommá fejlődjön.
Tanítható-e a nyelvi műalkotás létrehozása, ha igen, milyen ismérvek mentén látod ennek az elsajátíthatóságát?
Merjenek bátran
Interjú Duvalovszki Éva drámapedagógussal
Duvalovszki Éva drámapedagógust (Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc) az Aktív néző szakkör munkájával kapcsolatban kérdeztük.
Miben látja az Aktív néző program jelentőségét?
A programban részt vevő diákok több nézőpontból is megismerhették az adott, éppen aktuális kortárs darabot. A dramaturg, a rendező, az esztéta szemszögéből. Rájöhettek arra, hogy többféle megközelítés is létezhet, és hogy merjenek bátran kérdezni. A darabok interpretációja során a színészek fejével is gondolkodhattak szerepbe lépéskor. Az, hogy megismerkedhettek kortárs darabokkal és bepillantást nyerhettek különböző színházi műhelyek munkájába rendkívül hasznos volt. Sok előadást láthattak, melyeket közösen elemezhettek az alkotókkal.
Mi az, amiben leginkább kiegészíti a tantervi alapú oktatást?
Duvalovszki Éva drámapedagógust (Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc) az Aktív néző szakkör munkájával kapcsolatban kérdeztük.
Miben látja az Aktív néző program jelentőségét?
A programban részt vevő diákok több nézőpontból is megismerhették az adott, éppen aktuális kortárs darabot. A dramaturg, a rendező, az esztéta szemszögéből. Rájöhettek arra, hogy többféle megközelítés is létezhet, és hogy merjenek bátran kérdezni. A darabok interpretációja során a színészek fejével is gondolkodhattak szerepbe lépéskor. Az, hogy megismerkedhettek kortárs darabokkal és bepillantást nyerhettek különböző színházi műhelyek munkájába rendkívül hasznos volt. Sok előadást láthattak, melyeket közösen elemezhettek az alkotókkal.
Mi az, amiben leginkább kiegészíti a tantervi alapú oktatást?
„Egy gyereknek sem tehetünk rosszat azzal, ha rávezetjük, hogy Kosztolányin túl is van művészet”
Interjú Borda Rékával, a kreatív írás műhely egyik résztvevőjével
A Műút Tudásgyár és K.O.M.P. projektjében is részt vettél diákként. Mi a véleményed az adott projektekről, általában véve a középiskolás generáció literátus neveléséről?
Mindenképpen hasznosak voltak, főleg abból a szempontból, hogy szégyenszemre gimnáziumban a többség legfeljebb a 20. század közepéig jut el. Túlságosan sok energiát fektetnek a tanárok egy-egy Vörösmarty-vers órákon keresztül történő elemzésére, amit viccnek tartok. Ezek a projektek rávezetnek (és rávezettek), hogy létezik kortárs irodalom és mennyire élvezetes is. Kortárs költők bevonásával történtek a műhelymunkák, mely még emberközelibbé tette mindezt. Úgy gondolom, ha nem lett volna sem a Tudásgyár, sem a K.O.M.P., ma még mindig olyan verseket írnék, melyek nemhogy idejétmúltak, de silányak is. Sőt rengeteg baráttal is szegényebb lennék, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Tanítható-e a nyelvi műalkotás létrehozása, ha igen, milyen ismérvek mentén látod ennek az elsajátíthatóságát?
A Műút Tudásgyár és K.O.M.P. projektjében is részt vettél diákként. Mi a véleményed az adott projektekről, általában véve a középiskolás generáció literátus neveléséről?
Mindenképpen hasznosak voltak, főleg abból a szempontból, hogy szégyenszemre gimnáziumban a többség legfeljebb a 20. század közepéig jut el. Túlságosan sok energiát fektetnek a tanárok egy-egy Vörösmarty-vers órákon keresztül történő elemzésére, amit viccnek tartok. Ezek a projektek rávezetnek (és rávezettek), hogy létezik kortárs irodalom és mennyire élvezetes is. Kortárs költők bevonásával történtek a műhelymunkák, mely még emberközelibbé tette mindezt. Úgy gondolom, ha nem lett volna sem a Tudásgyár, sem a K.O.M.P., ma még mindig olyan verseket írnék, melyek nemhogy idejétmúltak, de silányak is. Sőt rengeteg baráttal is szegényebb lennék, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Tanítható-e a nyelvi műalkotás létrehozása, ha igen, milyen ismérvek mentén látod ennek az elsajátíthatóságát?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)