„Ha valaki azt mondja nekik, hogy tudja és megtanítja őket, hogyan kell verset írni, sikítva meneküljenek…”

Interjú Sopotnik Zoltán költővel



A Szépmesterségek Alapítvány Tudásgyár és K.O.M.P. projektjében is részt vettél mentorként, előadóként. Mi a véleményed az adott projektekről, általában véve a középiskolás generáció literátus neveléséről?

Nagyon fontos projektnek tartom mindkettőt, igazi hiánypótló kezdeményezések, ahol kreatív és lelkes munka folyik, pontosan olyan laza struktúrában, amire a gyereknek szükségük van, amely által sokkal közelebb kerülnek a kortárs irodalomhoz, jobban megértik a működését, nincsenek „iskolás” keretek közé szorítva. Az iskolai irodalmi oktatásról-nevelésről már régóta heves vita folyik szakmai berkekben, én ebbe annyira nem látok bele, nem vagyok pedagógus, annyit azért látok, hallok, hogy iszonyú hiányosságok vannak. Az egyetemre is úgy kerülnek emberek, hogy maximum Ady Endrét ismerik, Pilinszkyvel már gondban vannak. Középiskolás koromban, amikor Kassákhoz értünk, a magyartanár csak ennyit mondott: ezt ugorjuk, ez hülyeség — ezt ugye nem kell kommentálni. Szóval nagyon fontos, hogy az iskola keretein kívül lévő irodalmi projektek kiegészítsék az ott megszerzett hiányos tudást. Jó lenne, ha az oktatási intézmények, vagy akár a kultúrpolitika felfedezné magának ezeket a lehetőségeket. A Tudásgyár megérdemelné, hogy országos, vagy akár európai szintű mozgalommá fejlődjön.

Tanítható-e a nyelvi műalkotás létrehozása, ha igen, milyen ismérvek mentén látod ennek az elsajátíthatóságát?





Biztosan vannak tanítható részei, de én nem hiszek mondjuk a költészet szakmaként való felfogásában, a dolog sokkal ösztönösebb. Én azt szoktam mondani a gyereknek, hogy ha valaki azt mondja nekik, hogy tudja és megtanítja őket, hogyan kell verset írni, sikítva meneküljenek, mert hazudik. Támpontokat lehet adni, megközelítéseket lehet adni, de ez a dolog mindenkinek a saját ügye. Meg lehet tanítani, hogyan kell szonettet írni, meg az összes formát persze, de attól még, hogy valami formában van, nem biztos, hogy vers. A legfontosabbnak a közös verselemzéseket tartom és a különböző írásgyakorlatokat.

Milyen konkrét tapasztalataid voltak a Tudásgyár Műút Szöveggyár- és a K.O.M.P. Kreatív írás-táborairól a vasgyári környezetben?
Abszolút a legjobbak: a gyerekek nagyon lelkesek, érdeklődők, és ami a legfontosabb: tehetségesek. Megvan már a saját képük a kortárs irodalomról, sok írót, költőt ismernek, többet, mint az egyetemisták. Ez leginkább kabai lórántnak köszönhető szerintem, aki nagyon jól viszi a laza mentor szerepet. A kreatívírás-feladatokra nagyon hamar ráéreznek, és élvezik a szövegek kalapálását. A vasgyári környezet pedig pont azt az underground feelinget adja meg nekik, amelyre szükségük van, hatalmas ötlet kihasználni egy lepusztulóban lévő gyár még meglévő értékeit, hangulatát.

Mit gondolsz, mi az oka, és hogyan vélekedsz arról, hogy ezek a táborlakók Gömbhalmaz néven önálló formációvá váltak?

Ezek a gyerekek már több éve járnak a táborba, és komolyan veszik az itt folyó munkát, ráadásul olyan pozitív impulzusokat kapnak itt, olyan közel kerülnek az irodalomhoz, és magához az íráshoz, hogy nem csodálkozom rajta, hogy ebből csoport lett. Ez az itt végzett munkát igazolja, többen elkezdtek publikálni és van, aki már díjat is nyert Sárváron. Emellett kabai lóránt a táboron kívül is tarja velük a kapcsolatot. Szurkolok nekik, előbb-utóbb ők lesznek az új irodalom trendi arcai.

Mit gondolsz az iskolán kívüli nevelés szükségességéről?



Hatalmas szükség van rá, mint azt már fentebb kifejtettem, ki kell egészíteni az iskolai irodalmi oktatást, nevelést, közelebb kell hozni a kortárs irodalmat, a fiatalokat, mert másképp nem kapnak valós képet róla. Kellenek a más nézőpontok és az a megszólalási forma, amelynek mentén könnyebben, természetesebben tudnak kapcsolódni hozzá a fiatalok. Én is abban hiszek, hogy a kortárs művektől visszafelé lehet eljutni, mondjuk az ókori drámákhoz.. Plusz ha tágabb kontextusban nézem, az ilyen táborok a képzőművészethez, tánchoz, színházhoz való kapcsolódást is segítik.