A K.O.M.P. projektben második alkalommal nyílt lehetősége egy tucatnyi műhelyvezetőnek a kortárs művészetekkel és kreatív formákkal hatni a tanórán kívüli nevelési feladatok ellátásának keretében a fiatalokra. A Tudásgyár-programban megtapasztalt pozitív élményeket adó innovatív műhelyek után tudatosan terveztünk azzal a szándékkal, hogy mások számára is hozzáférhetővé tegyük az alkalmazott módszereket.
Így összegyűjtöttük és gyakorlati szempontok szerint rendszereztük a programot megvalósító műhelyvezetők által kipróbált és használt technikákat. Ezek támpontot, ötletet adhatnak azok számára, akik fiatalokkal akarnak foglalkozni iskolán kívüli, rendhagyó módon.
A módszertan többnyire a műhelyvezetők beszámolóiból és a velük készült interjúkból, beszélgetésekből gyűjtött gondolatok tára. Helyenként szó szerint idézünk tőlük, s ahol szükségesnek éreztük, azt is jelöltük, hogy mely típusú műhelyfoglalkozásokon alkalmazták aktuálisan az eljárást.
A záró értékelések alapján a következő sorrendben dolgoztuk fel a foglalkozásvezetők tapasztalatait: Street latin, Varázskapu, Filcmesék, Egészséges életmód, Hagyományőrző tehetséggondozás, Kreatív írás, Nyelvi játékok, Dobkör, Aktív néző, Print Screen, Esélyegyenlőségi témanap/témahét.
Toborzás
A metódusokban kulcsfontosságú kérdés a gyerekek, fiatalok bevonása. Ebben a programban specifikusan kellett végezni a fiatalok bevonását, hiszen a pályázati kritériumban meghatározott követelmények szerint a foglalkozásokat együttműködő oktatási intézményeken keresztül kellett megvalósítani.
— Az én műhelyemet (Street latin) befogadó iskola, a Magister Gimnázium első lépésként összehívta a diákokat, és ott személyesen invitálhatta a műhelyvezető az érdeklődőket. A középiskolás korosztály pont az, akik érdeklődnek ugyan, de maguktól nem biztos, hogy felkeresnek egy művészeti alkotóműhelyt. Az érettségi előtt álló osztályoknak ráadásul külön előny néhány kreatív készség elsajátítása, akár a szalagavató műsorra, akár a bankettre jó hasznát veszik, s értékelni tudják.
— Leginkább alkalmas a Varázskapu-toborzásra a személyes találkozó szülőkkel, gyerekekkel.
— A 2-8 éves korosztály a legideálisabb közönsége a Filcmeséknek, tehát résztvevőket óvodákból érdemes toborozni. Népszerűsíthető gyermekrendezvényeken, családi napokon.
— Az Egészséges életmód szakkörön felvettem az iskolákkal a kapcsolatot és személyesen elmentem az osztályfőnöki órára ott bemutatni röviden a projekt lényegét.
— Az iskolaigazgatók nyitottan álltak a Hagyományőrző tehetséggondozás beindításához. Személyesen bementem egy-egy osztályba, majd elmondtam, hogy miről lesz szó a foglalkozásokon, képeket-tárgyakat mutattam a gyerekeknek. Így gyűlt össze a csoportlétszám.
— A Kreatív írás műhelyre azok a diákok jönnek el, akik foglalkoznak egyébként is szépirodalommal, őket kellett megtalálnom. Iskolai faliújság, magyar szakos munkaközösség, weboldal volt a toborzás helyszíne.
— Mivel a Nyelvi játék műhely az általános iskola felső tagozatos gyerekei számára lett meghirdetve így az ott tanító tanárok segítségével sikerült a diákokat kiválasztani. A gyerekek képességeit és érdeklődését ugyanis ők ismerik leginkább.
— A műhelyfoglalkozásokon általános iskolások vettek részt. Tulajdonképpen bárki csatlakozhat a Dobkörhöz, ugyanis zenei előképzettséget nem igényel. A leghatékonyabb toborzás véleményem szerint az iskolák személyes felkeresése, ugyanis így közvetlenül bármilyen fontosabb információt megtudhatnak a pedagógusok, ellentétben az elektronikus vagy nyomtatott szóróanyaggal. Természetesen ezeket is fontosnak tartom, azonban mégis hatékonyabb például egy rögtönzött workshop bemutatása egy osztály előtt.
— Érdemes összefoglalni az Aktív néző műhely törekvéseit a partnerintézményben, és konkrétan meghatározni, hogy kinek szánjuk. Ez alapján szervezhet az iskola érdeklődő diákokat. Fontos a fiatalokkal is a személyes találkozó a közös munka elkezdése előtt, a kölcsönös megismerés miatt. Lényeges már ekkor meghatározni a kapcsolattartás lehetséges fórumait. Nálunk leginkább a Facebook működött hasznos platformként.
— Bár hirdettem a Print Screen műhelyt plakátokon, szóróanyagokkal, iskolarádióban, leghatékonyabbnak azokban az osztályokban bizonyult a toborzás, melyekben személyesen tudtam vázolni elképzeléseimet. Utólag úgy látom, vetítéssel megtámogatott bemutató még inkább segítette volna a motivációt, de ennek megszervezése minden osztályban komoly kihívást jelentett volna.
— Az Esélyegyenlőségi témanapokon azt tapasztaltuk, hogy a felsőbb tagozatos gyerekek és a középiskolás fiatalok már szabadon, többnyire szüleiktől függetlenül döntenek a szabadidejükről. Azon fiatalok, akik megtehetik, és viszonylag tudatosan tervezik szabadidejüket, azzal a céllal, hogy érdeklődésüknek megfelelően töltsék kevés idejüket, azok már év elején (szeptemberben) beprogramozzák magukat. Így velük időben, a tanév kezdetekor érdemes egyeztetni. A hátrányos helyzetű fiatalok nem feltétlenül akarnak tanulási alternatívákon gondolkodni. Nincs meg az életviteli nehézségeik miatt a belső motivációjuk sem, s gyakorlatuk sincs arra, hogy a saját készségeik fejlesztéséről hogyan tudnának gondoskodni. Velük a személyes kapcsolat kialakítása után lehet dolgozni, s fokozatosan tudatosítani annak fontosságát, hogyan építkezhet a közelében lévő lehetőségekből. Erre a legalkalmasabb módszer a beszélgetés, meghallgatás, játékos feladatokon keresztüli ismerkedés, megismerés.
A foglalkozások előkészítése és megvalósítása során felmerülő nehézségek, azok kezelése
— A Street latinon a mindenki számára megfelelő időpont egyeztetése nem volt könnyű a különböző osztályokból érkező, más-más órarendben haladó fiataloknak. Szerencsére hamar találtunk mindenki számára megfelelő időpontot, ebben segítségemre volt az iskola vezetése és az osztályfőnökök. Ennek feltételei a jó kommunikáció, befogadó intézményi légkör, a támogató partnerségi kapcsolat.
— A Varázskapu megvalósítása során a helyszínnel kapcsolatosan adódtak problémák, aminek oka, hogy az iskola szűkös volt eddig is, de szeptemberben még több osztály indult, s volt, amikor egy másik foglalkozást szerveztek a helyünkre. Egy másik probléma abból adódott, hogy az iskolában nehéz volt nyugodt, tágas termet találni, pedig ehhez a programhoz az lett volna az ideális. (Az iskolai tornatermek folyamatosan foglaltak voltak a mindennapos testnevelés órák miatt.)
— Egyedüli nehézséget a gyerekcsoportok optimális felbontása jelentette a Filcmesékben. A játék interaktív mivolta miatt 7-8 fő bizonyult volna megfelelő létszámnak, így mindenki elég szerephez juthatott volna a mesélés során.
— Az előkészítéssel nem voltak problémák az Egészséges életmód szakkörön, nyitottak voltak a szülők és az iskolák is.
— Az előkészületekkel nem volt probléma, volt idő a fiatalok toborzására és a tematika összeállítására a Hagyományőrző tehetséggondozáson. A megvalósításnál voltak problémák az idő hiánya miatt. Kevés volt az idő a feladatok kivitelezésére, ez a nehézség szinte minden alkalommal jelentkezett. Heti 2 alkalom kellene a feladatok teljes kivitelezéséhez.
— A Kreatív írásnál a legfontosabb, hogy egy ilyen intim tevékenység, mint az írás, képes legyen kontroll alá kerülni, azaz a diák bízzon teljes egészében a mentorában. Ennek kialakítása időigényes, de nélkülözhetetlen.
— A Nyelvi játék műhelyben a kulcs a játék, bemutatni a nyelv csodáit, mágiáját, hajlékonyságát, hogyan lehet szórakoztató módon játszani vele. A téma önmagában elég érdekes, sokrétű és ebben a fogékony életkorban könnyen és szívesen játékra csábíthatók a gyerekek.
— A Dobkörösök számára az egyetlen nehézséget talán az eszközök hiánya/beszerzése okozta. „Bár aztán kreatívan megoldottuk a helyzetet, helyettesítettük az ütős hangszereket papírhordókkal, és egyéb olyan tárgyakkal, amelyekből a dobokhoz hasonló hangokat tudtunk előhozni. Ezeket a nehézségeket a jövőben egy jobban átgondolt, és hatékonyabb költségvetéssel és eszközparkkal tudnánk orvosolni.
— Nagyon sok időt visz el a diákok iskolai alapképzése is. A fiatalok szabadidejére az iskolájuk által elnyert pályázatok is számítanak (az iskolák a forrásaikat pályázatokkal tudják kiegészíteni, és érthetően a saját nyertes pályázataik fontosabbak a számukra, mint azok, amelyekben „csak” partnerek). Mindez nem jelent leküzdhetetlen akadályt, de fontos, hogy legyen olyan segítő pedagógus, aki átlátja az iskolai viszonyokat, és az egyeztetésben van működőképes ajánlata a megoldásra (Aktív néző).
— A legnehezebb feladatnak a Print Screen műhely időpontjainak kialakítása bizonyult a gyerekek eltérő és meglehetősen zsúfolt napirendjei miatt. Mindezt tovább bonyolította, hogy sok, kezdetben lelkesen jelentkező gyerek — általam érthetetlen okok miatt — nem jött el egy foglalkozásra sem, ami további szervezési munkát jelentett. Hogy ezt miként lehetett volna kezelni, őszintén szólva, nem tudom. Talán kevesebb osztály megcélzásával, de az a pályázat szellemiségével nem lenne összeegyeztethető.
— Az Esélyegyenlőségi témanap megszervezése akkor jelenthet gondot, ha az iskola diákjai folyamatosan elfoglaltak délutánonként (pl. versenyekre, egyéb szakkörökre járnak). Itt egy olyan egész délutánt, legalább 5 órányi szabad időt szükséges találni, ami alkalmas mind a 20 fő résztvevő számára.
Iskolával való együttműködés kialakításának tapasztalatai
Az oktatási intézményekkel történő együttműködések adták a program megvalósításának keretét a pályázati konstrukció szerint. Ezért a program megvalósítói (műhelyvezetők) kapták a feladatot, hogy a műhelyeik kapcsán ők alakítsák ki az életszerű együttműködés elemeit.
A programba bevont intézmények jellemzően függőségi viszonyban vannak, sok más adminisztrációs és egyéb teher mellett végzik az oktatást. Csekély számban volt teljesen kielégítő az együttműködés, tekintve, hogy a program tervezési időszaka után megváltozott az intézmények többségében a fenntartó, és változott a működési mechanizmusuk. Ennek ellenére a műhelyvezetők megtalálták a hangot a pedagógusokkal.
— Nagyon jók, az iskola teljes mértékben támogatta ezt a programot, sőt örömmel vették a foglalkozásokat, segítettek a szervezésben, a lebonyolításban. Az iskola felismerte a műhely hasznosságát és az első pillanattól támogatólag állt hozzá (Street latin, Magister Gimnázium, Miskolc).
— Korrektek, rugalmasak és együttműködők voltak. Szívesen vették az új kezdeményezést, de nem voltak túl érdeklődőek. (Varázskapu, Nyitott Ajtó Baptista Általános Iskola, Miskolc)
— Az óvoda segítőkész és lelkes volt. Biztosították a helyszínt és néha, ha idejük engedte, még ők maguk is részt vettek a foglalkozáson. (Filcmesék, Százszorszép Óvoda Bársony János Úti Tagóvodája, Miskolc)
— Az iskolák nyitottak voltak, tornatermet biztosítottak, folyamatosan érdeklődtek a gyerekekről és a munkánkról. (Egészséges életmód szakkör, Komlóstetői Általános Iskola, Miskolc; Kossuth Lajos Általános Iskola, Monok)
— Az iskolák segítettek a projekt lebonyolításában. Termet biztosítottak minden alkalomra és érdeklődtek a műhelyben zajló munkák felől. (Hagyományőrző tehetséggondozás, Komlóstetői Általános Iskola, Miskolc; Kossuth Lajos Általános Iskola, Monok) A középiskolában más helyzet alakult ki, nem biztosítottak termet, de toborzásnál segítőkészek voltak a pedagógusok. (Gábor Áron Szakközépiskola, Miskolc)
— Általában jók a tapasztalatok, bár kezdetben az egyik intézményt nehéz volt megnyerni. Arra hivatkozott az igazgató, hogy a kiválasztott korosztály rendkívül terhelt, elfoglalt, sorsfordító ügyekre készül, mint az érettségi és a felvételi. Most, hogy menet közben kiderült, hogy ez nem hátráltatja a diákok munkáját, sőt elősegíti, hiszen nyelvi műalkotásokról gondolkodunk együtt a foglalkozásokon, megoldódott az együttműködés. (Kreatív írás, Herman Ottó Gimnázium, Miskolc; Bocskai István Gimnázium, Szerencs)
— Kiváló, az iskola remek helyet adott a Nyelvi játékok műhelyhez, az iskolai könyvtár pont megfelelő és minden kérdésben tökéletes együttműködő partner (Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola, Hejőkeresztúr).
— Az oktatási intézmény az első alkalomtól készséges és segítőkész volt. A fiatalok pozitív élménybeszámolói alapján az osztályfőnökkel is felvettem a kapcsolatot a foglalkozások fenntarthatóságával kapcsolatban (Dobkör, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Miskolc; Nyitott Ajtó Baptista Általános Iskola, Miskolc).
— Az Aktív néző program a miskolci Zrínyi Gimnáziumban zajlott. Az iskola segítőkész, maga a program a nevelési programjukban is megfogalmazott célokat szolgálja. Rögzített időpontot azonban nem tudtak garantálni a foglalkozásokhoz, viszont ez nem jelentett hátrányt. Volt olyan, a csoportunk munkáját segítő pedagógusuk, aki átlátta az iskola működésének a rendjét, és érdeksérelmek nélkül lehetett mindenki számára megfelelő megoldást találni.
— Az iskola, mind a vezetőség, mind a munkámat segítő pedagógus (Bihari Zoltán rajztanár), segítettek, amiben csak tudtak. Az együttműködés annyiban szorosabb lehetett volna, hogy felajánlásomra, miszerint a műhelyben az iskolai események dekorációit megvalósítjuk, tényleges felkérések érkeznek. Erre nem került sor, gyanítom, az iskola megnövekedett szervezési és egyéb teendői mellett nem maradt rá energia. (Print Screen, Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc)
— Nagy múltra visszatekintő, kapcsolatokban tudatosan gondolkodó iskolákban tudott megjelenni az Esélyegyenlőségi témanap, ahol az iskolák megfogalmazták, hogy a diákok érzékenyítése az eltérő társadalmi viszonyok miatt nagyon is fontos a hétköznapi életben. (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Miskolc; Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc)
Az ideális helyszínről
— Az én műhelyem (Street latin) befogadó iskolájában volt egy pici táncterem, melyett rendelkezésünkre bocsátottak, ez így ideális volt. A táncterem lényege a megfelelő padló burkolat, tükör, zenelejátszó, hangosítás.
— A Varázskapu számára ez volt a legproblematikusabb. S az is elképzelhető, hogy az a fajta csendesség és háborítatlanság, ami ehhez a programhoz kell, iskolai helyszínen nem is biztosítható.
— A Filcmesék egy kis eszközigényű foglalkozás. Mindössze egy szobányi helyiség és egy nagyobb szőnyeg szükséges, hogy a gyerekek körben ülhessenek, valamint megfelelő világítás és viszonylagos csend.
— Az Egészséges életmód mozgásos műhelyeit tartottuk tornateremben, iskolaudvaron és a Factory Arénában. Igazából a műhelyemnek mindegyik helyszín megfelelt. A gyerekeknek a skate park tetszett a legjobban, mert ott több izgalmas trükköt tanulhattak meg.
— A Hagyományőrző tehetséggondozás foglalkozásaira rengeteg eszközt és anyagot vittem, amit jó lett volna, ha be tudok zárni valahova és nem kell minden egyes alkalommal hordozgatnom. Az ideális műhely az, ahol minden anyag és eszköz kéznél lett volna minden alkalommal.
— Az én ideális helyszínem (Kreatív írás) tulajdonképpen egy tágas szerkesztőségi szoba, ahol a levegőben van, hogy itt készül egy folyóirat, alkotói, inspiratív atmoszférát áraszt. Nem minden esetben tudtam ezt megoldani, az osztálytermek ilyen értelemben semleges, kevésbé motiváló közegeknek tekinthetők.
— A Nyelvi játékok foglalkozáshoz remek az általunk használt iskolai könyvtár, de hozzá kell tennem, hogy ennek a partneriskolánk (Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola) úgynevezett játékterme is van, hozzátartozik az iskola módszertanához, pedagógiai programjához, működéséhez.
— A Dobkört minden esetben a Factory Arénában tartottuk meg. A legmegfelelőbb helyszínnek tartom, mivel ezek az iskolán kívüli foglalkozások egy új élményt nyújtottak a résztvevőknek. Hátrányos helyzetükből adódóan nem volt lehetőségük kiszakadni addigi környezetükből, az Arénában a ritmusjátékokon kívül olyan dolgokat is megtapasztalhattak és kipróbálhattak, mint például a falmászás vagy az extrém sportok különböző ágai.
— Az Aktív nézőben a foglalkozásaink egy részét a Zrínyi Gimnáziumban tartottuk, tantermi körülmények között. Teljesen megfelelő volt a számunkra, a teret az igényeink szerint szabadon alakítottuk. A foglalkozások másik részét színházakban tartottuk: előadások látogatása alkotta a program gerincét. A nyári tábor helyszíne a Factory Aréna volt — tökéletesen megfelelt a számunkra. Nagy, közös terekkel, és intim alkotómunkához illő kis zugokkal egyaránt szolgált.
— A Print Screen műhely foglalkozásainak megtartásához állandó helyiséget kaptam, egy kivetítővel és számítógépekkel felszerelt tantermet. Ez részben megfelelt a műhely igényeinek — vetítéses előadás, szoftverhasználat — másrészt a terem adottságai miatt nem kerülhetett sor néhány tervezett, manuális tevékenységgel kapcsolatos feladat megvalósítására. A műhely számára ideális helyszín — a számítógépek mellett elegendő tér, esetleg munkaasztal a manuális tevékenységek végzéséhez — egy átlagos, nem művészeti iskolában tapasztalataim szerint egyelőre nem áll rendelkezésre.
— Az Esélyegyenlőségi témanapok során felbolygattuk az iskolai életet, járkáltunk a 20 fős csoportokkal végig az iskolán, egyik teremben közös dobolás, másik teremben játékos, fórumszínházas technikákat alkalmazva mozgattuk őket testben, gondolatban és érzelmileg egyaránt. A fényképezőgépekkel a vizualitás is hangsúlyt kapott. E módszerekhez fontos, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, s az iskola területei alkalmasak erre. A táborokhoz viszont a Factory terei tudtak megfelelő otthont adni, kihasználhattuk a sokféle tér adta élményt a fotózásban is.
A műhelyek eszközigényéről
— A Street latin műhely a legkevésbé igényel plusz eszközt. A zenelejátszó, hangosítás a legfontosabb, illetve egy táncolásra alkalmas, valamelyest tágas tér.
— Szerintem ezen a téren igen takarékos a Varázskapu műhely, hiszen csak színes ceruzák, rajztáblák, s egy-egy kellemes puha párna (ez most nem volt) szükséges hozzá résztvevőként.
— A Filcmeséken kötelező, mindig jelenlevő eszköz az óriás filctábla, valamint a mesék már elkészített elemei. Alkalmilag hangszerek és zajkeltő eszközök léphetnek be a mesébe.
— Az Egészséges életmód szakkörnél eszköz nélkül is lehet dolgozni, de egy labdaszettel vagy egy jó biciklivel, sporteszközzel tudsz mutatni a gyerekeknek új dolgot, ami lelkesíti őket a használatra. Egy jó foglalkozáshoz zsonglőrlabdák, diaboló, buzogány, bicikli, roller szükséges.
— A Hagyományőrző tehetséggondozáson is csak eszközökkel, anyagokkal tudunk dolgozni, így sok helyre van szükség, tárolókra leginkább. Egy műhelyben elengedhetetlen a munkaasztal, vágólap, vonalzók, papírok, lemezek, fogók, olló/sniccerek, reszelők, ragasztók, satu, fúró, faanyagok, lemezek, bőr, textília, varróeszközök stb. Minél több eszköz és anyag van, annál több lehetőségünk van a kísérletezésekre és az anyagok megismerésére.
— Nem különösebben eszközigényes a Kreatív írás műhely: laptop, projektor, gyors net, toll, papír tartozik szorosan hozzá, más tulajdonképpen nem okvetlenül szükséges.
— A Nyelvi játékok sem túl eszközigényes, néhány alapkönyv, papír, ceruzák, számítógép azért szükségeltetik hozzá. A Nyelvi játékok többsége játszható, használható ennyi eszközzel.
— Ha a Dobkörről beszélünk, akkor elengedhetetlenek az ütős és ritmus hangszerek. Mint már említettem, eszközparkunk nem éppen a legfelszereltebb, azonban a fiatalok örömmel és hiányérzet nélkül használták azokat.
— Miután az Aktív nézőben a kortárs drámák megismerése, elemzése és az ezekből készült előadások megtekintése adta a munkánk alapját (hogy ezek alapján eldönthessük, mi és hogyan vonatkozik a saját életünkre), szükségünk volt a kortárs drámák szövegére (ez a legfontosabb eszköz ebben a műhelyben). A színházak nem szívesen adják ki a futó darabok szövegkönyveit, de az alkotók segítségével ezek beszerezhetőek.
— A Print Screen műhely működéséhez elengedhetetlen a kivetítő és a megfelelő számú, viszonylag korszerű számítógép megléte, egy közismert operációs rendszerrel (pl. Windows) hálózatba telepítve. Internetelérés nem szükséges, de ha van, könnyebbé teszi a munkát. A műhely által használt egyéb szoftverek ingyenes letölthetők, telepíthetők, ezáltal nem jelentenek plusz terhet. Az egyéb előforduló eszközök, papírok, ragasztók, esetenként fotófelszerelés beszerzése nem igazán okoz gondot.
— Az Esélyegyenlőségi tábor és napok eszközei az interakciót segítő öntapadós papírcetli, filctollak, a csoportos foglalkozást segítő kispapír-nagypapír, a kreativitást segítő fényképezőgép, közös doboláshoz a hangszerek.
Fiatalok motivációjának kialakítása, fenntartása, növelése
— A Street latinon a motiváció fenntartása nem könnyű feladat, de az apró sikerélmények, például egy mutatós figura, vagy emelés sikere lendületet ad a csoportnak, a közös munka, az egyszerre történő kivitelezés érzése felemelő, motiváló. A jó hangulatot is megemlíteném, a tánc eleve örömforrás, egy ilyen foglalkozáson pedig milliónyi apró pillanat van, ami vidámságot hoz. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem egymás kinevetése, hanem az együtt nevetés a cél, erre érdemes külön figyelmet fordítani.
— A hátrányos helyzetű első osztályos gyerekekről az volt a kiinduló gondolatom, hogy ez a korosztály még otthonosan mozog abban a fantáziavilágban, amit majd használunk a Varázskapu során, s csak jó játékokat, jó hangulatot kell teremtenem stb. Nem számoltam azzal, hogy egy sor másfajta képességre is szükség van, mert működésüket természetesnek vettem eddigi ismereteim és tapasztalataim alapján. Nem gondoltam arra, hogy például:
— milyen nehéz lehet becsukni a szemüket, hiszen ahhoz át kell engedniük a kontrollt,
— ezek a gyerekek nem tudnak belső képeket teremteni,
— milyen nehéz egymásra figyelniük, mert nem tudnak magukra sem figyelni,
— a viselkedésükben milyen nagy területet foglal el a negatív felnőtt minta stb.
Ezek bizony megnehezítették a munkám, s menet közben kellett jó megoldásokat találnom, hogy a csoport működni tudjon.pl? Viszont az a fajta személyesség (egyetlennek lenni a másik figyelmében, úgy jónak, „elfogadhatónak” lenni, amilyen vagyok), amelyet a csoport ad a tagoknak, az szerintem rendkívül erősen hatott, s folyamatosan motiválta a gyerekeket.
— Azáltal, hogy mindenki szerepet és kézzelfogható meseelemet kapott, motiválttá is vált. Ha a szerepe le is futott egy-egy gyereknek a Filcmesék során, a figyelme mégis folyamatos maradt, hiszen sok a „Ki tudja megmondani…?” kérdés és a befejezendő, félbehagyott mondat.
— Nagyon nehéz bennük tartani a motivációt, mert pont a kitartással vannak problémák a sportolás során (Egészséges életmód szakkör). Fiúkat edzettem, elmagyaráztam nekik, hogy mi mire és miért jó, ha kellőképpen megkapják az erőt, akkor tartható.
— A fiatalokat a Hagyományőrző tehetséggondozás során a sikerélmény motiválta, hogy valamit létrehoztak, alkottak a hagyományőrző munka során. Szabadságérzet, kreativitás, önálló gondolatok, ötletek megvalósítása. Folyamatosan új dolgokat kell mutatni, ami számukra izgalmas és ez ad nekik lendületet, hogy véghezvigyék a feladatokat.
— A Kreatív írás műhelyben is lényeges a mentor és a diák kapcsolata, de mivel speciális műhelyről van szó, alapkövetelmény a speciális tudás. Egy versekkel bíbelődő gyereket csak olyan ember tud számára hitelt érdemlően motiválni, tanítani, akinek megvan a kellő szerkesztői tapasztalata és jó, ha van néhány saját könyv is a háta mögött.
— Tartható a motiváció, a csoportos versenyfeladatok sok esetben az esetlegesen lanyhuló érdeklődést hivatottak felrázni (Nyelvi játék).
— A Dobkörös tapasztalatok alapján kevés a heti egy foglalkozás. A résztvevők igényelnék a heti két-három műhelymunkát, ugyanis ez az egyetlen olyan aktív szabadidőtöltésük, ahol önfeledten kiteljesedhettek, mindemellett hasznosan töltik el délutánjukat.
— Tudniuk kell előre, miből maradhatnak ki, ha nem vesznek részt a programban. Az Aktív nézőben a műveket és a megtekintendő előadásokat úgy válogattuk ki, hogy legyen kézenfekvő kapcsolódásuk is a saját életükhöz (pályaválasztás, továbbtanulás, vidéki sors, alkoholproblémák, többség és kisebbség együttélése), ez kellő motivációt jelent, mert megadja a hozzászólás lehetőségének élményét. Motiváló az alkotókkal való találkozás lehetősége is (drámaíró, rendező, dramaturg), és fontos a színházlátogatás, ilyenre a programon kívül kevés lehetőségük adódik.
— Az egymásra épülő, ám egyre komolyabb ismereteket adó feladatokkal, melyek egyre változatosabb tevékenységeket igényelnek, megmarad a motiváció a résztvevőkben a Print Screen szakkör folyamán. Minél jártasabbak a különféle szoftverek (vektorgrafikus, pixelgrafikus és kiadványszerkesztő szoftverek) használatában, annál többet tudnak megvalósítani az általuk tervezettekből, ezáltal érdeklődésük is növekszik. Mindezt fokozza, hogy a feladatok a személyes terükhöz kapcsolódnak (pl.: saját névjegykártya, saját póló, infógrafika az ismerősökről stb.). Azok a feladatok pedig, melyek kézzelfogható végeredményt adnak (nyomat, póló stb.) önmagukban hordozzák az örömöt és megelégedettséget.
— Az Esélyegyenlőségi témanapokon leginkább a játékokkal, fórumszínházas elemekkel (szobor- és képalkotás elnyomott helyzetekről) a kreatív eszközhasználattal (fotózás, dobolás) és a bizalmi beszélgetésekkel volt elérhető a motiváció.
Csoportkohézió kialakítása
— A csoportösszetartás a tánc műfajában elengedhetetlen. A közös produkció, a folyamatos egymásra koncentrálás a csoport egészére nézve hihetetlen összekovácsoló erő. A Street latinon maga a létrejött produkció, a megtanult koreográfiák a csoport összetartásának megnyilvánulásai.
— Az én műhelyemben nem igazán alakult ki csoportösszetartás (Varázskapu).
— A Filcmesék foglalkozásokon résztvevő csoportok létező óvodai csoportok, eleve összetartóak voltak. A felbontás, melyek szerint az órákat látogatták, alkalmi volt, változott, így különleges összetartás nem nyilvánult meg.
— Csoportos játékok miatt nagyon összekovácsolódtak a gyerekek, összetartottak a játékoknál és a versenyeknél is az Egészséges életmód szakkörön. Versenyeknél kimondottan előjött a csapatszellem, fontossá vált a közös erő, de emellett egymásra is figyeltek.
— Kialakult egy nagyon vidám csoport a Hagyományőrző tehetséggondozáson, barátságok is születtek. Örömmel jártak a foglalkozásokra, folyamatosan beszélgettek és vidámság volt a teremben szinte minden alkalommal. Segítették egymást, közös munkából pedig mindenki kivette a részét.
— Ez mindenképpen megnyilvánult a Kreatív írás résztvevői között, hiszen önállóan is csoportban kezdtek magukról gondolkodni, illetve ezt mindenképpen elősegítette a közös Facebook-csoport megléte is.
— A Nyelvi játékokra egy osztályból érkeztek hozzám a foglalkozásra a gyerekek, azonos osztályközösség részeként a csoportösszetartás egyébként is adott volt. Új mintázatot nem vettem észre a viselkedésükben.
— A Dobkörön a csoport két iskola két osztályának fiataljaiból alakult ki. Ők egyfajta baráti társaság, így az iskolán belül is együtt töltik a szabadidejüket. Az első foglalkozásokon sok volt az erőszakos megnyilvánulás, fegyelmezetlenek voltak. Jelenleg ott tartunk, hogy figyelnek egymásra, türelmesen végighallgatják a társuk játékát, próbálnak ésszerűen bekapcsolódni a másik ritmusába.
— Az Aktív néző műhelyvezetőjeként nem fedeztem fel aktívabb csoportösszetartást.
— A Print Screen szakkörből egy négyfős csoport (mind a négyen résztvevői voltak a műhely foglalkozásainak) közösen készít egy számítógépes stratégiai játékot. A grafikai megvalósításban, saját bevallásuk szerint, használják a műhely adta ismereteket.
— Az eltérő társadalmi környezetből érkező fiatalok csoporthelyzeteiről a tábor alkalmával lehetett megfigyeléseket tenni. Az Esélyegyenlőségi témahét kifejezett célja volt, hogy érzékenyítsük ezen eltérésre a résztvevőket. Elmondható, hogy nagy érzelmi hullámlovaglások mellett sok minden kimondatott. Amellett, hogy a tábor során 2 fő kiesett, fontos eredményként éltük meg, hogy néhány konfliktus kibeszélésre került. Elkezdtek beszélni a számukra fontos problémákról. Többen azt jelezték vissza, hogy talán még soha nem volt ilyen életükben. „Sosem felejtem el, amikor egy »szembekötős« bizalomjátéknál megéreztem az egyik fiatalban a félelmet, melyett a bizonytalan helyzete okozott, és amikor erről tudott beszélni, az nagy élmény volt számomra.”
A megfelelő csoportlétszám
— Street latin: ez a 10-12 fős létszám teljesen megfelelő, igazodik az iskola által biztosított táncterem méreteihez, kezelhető, barátságos hangulat alakult ki.
— Varázskapu: csakis alacsony létszám mellett (4-6 fő). Kettős vezetés esetén el tudok képzelni magasabb létszámot is.
— Filcmesék: az ideális létszám 7-8 fő, de működőképesnek bizonyult dupla ekkora gyereksereggel is.
— Az Egészséges életmód foglalkozásain általában 6 fővel dolgoztam, a játékos feladatoknál volt, hogy vontunk be még fiatalokat.
— A Hagyományőrző műhelyt 5-6 fővel működőképesnek éreztem, volt élet a műhelyben és ez inspiráló.
— A Kreatív írás szakkör kimondottan kis számú résztvevő esetén működhet jól, hisz intimitása sokszor a teljesen szubjektív vitát és az egy tanár — egy mentorált diák viszonyt feltételezi.
— A Nyelvi játékok szintén kiscsoportos foglalkozás, ideális a hat fő foglalkoztatása. Három kétfős csoport is létrehozható, de tökéletesen nyomon követhető egy-egy diák munkája a műhely alatt.
— A Dobkörben igazából hét-nyolc fő az, akikkel érdemben lehet foglalkozni. Így lehet teljes a csoport. Volt rá példa, hogy tíz-tizenöt fő is részt vett a foglalkozásokon, abban az esetben mindig volt pár olyan fiatal, aki figyelmetlen volt, és ha például huzamosabb ideig nem foglakozott vele senki, akkor érdektelenné vált számára a „játék”.
— Az Aktív néző bármilyen résztvevőszám mellett működőképes volt. Az számított, hogy a témában mennyire találták meg a saját élményt, és a saját élményük nyújtott-e csatlakozási pontot más saját élmények számára. Amikor nem, vagy amikor elértük a nyitottság határait, ott kerülőutakat kellett keresni, vagy tudomásul kellett venni, hogy ebben a témában eddig jutottunk.
— Print screen: leginkább akkor működött jól, amikor hatan vettek részt egy-egy alkalommal a foglalkozásokon. Ez a létszám ideálisnak mondható tanácsok, segítségnyújtás, motiválás szempontjából. Szükséges esetén 8-10 főben szabnám meg a maximális létszámot.
— A létszám 10-14 fő körül lenne ideális, függően attól is, hogy az egymásra figyelésnek megvan-e a tere. Az Esélyegyenlőségi témanapon általában olyan helyzetben voltunk, amikor 20 főnyi csapattal próbáltunk meg egy nagyon zajos, nyitott, intimitásra alkalmatlan térben foglalkozást vezetni, nem sok sikerrel.
Más szakember bevonásának lehetősége
— A Street latinhoz nem vontam be szakembereket.
— A Varázskapu tehetséggondozást egyedül valósítottam meg egy konkrét módszertan alapján (ld. Szakirodalom rész).
— A Filcmesék is egyemberes szakkörvezetési forma.
— Az oktatásba bevontam a speciális feladatokra a legmegfelelőbb szakembereket, akik ehhez a legjobban értettek. Pl. zsonglőrködés, BMX, Roller. Szempontok: szeresse a gyerekeket, régóta oktasson, nagyon jól magyarázzon és legyen türelmes.
— A Hagyományőrző tehetséggondozáson Monokon volt kísérőtanár a gyermekekkel, aki segítette a munkát.
— A Kreatív írás megvalósításában többnyire szerkesztőtársaimmal konzultáltam ezekben a kérdésben: kabai lóránttal, akivel közösen vezettük a K.O.M.P.-tábort, de vendégeink is voltak, Gaborják Ádám irodalomtörténész, Jenei László prózaíró, szerkesztő, Ficsku Pál író, Sopotnik Zoltán költő, Lakatos István képregényalkotó, író.
— A Nyelvi játék foglalkozásait egyedül vezettem, más szakemberek segítsége nélkül.
— A Dobkörben külső szakember bevonását nem igényeltük. A foglalkozásokat egy kitűnő ismeretségből adódóan egy hasonló dobkör oszlopos tagjával együtt valósítottuk meg.
— Az Aktív néző műhely része volt, hogy külső alkotók is részesei legyenek (drámaírók, dramaturgok, rendezők), akik kapcsolódnak a kiválasztott darabokhoz. Így Rácz Attila dramaturg vagy Forgács Péter és Rusznyák Gábor rendező (a Tűzoltó leszel s katona, illetve A Gézagyerek című darabok rendezői), Grecsó Krisztián író (Cigányok). A nyári táborban Rusznyák Gáborral közösen dolgoztunk, mert A Gézagyerek alkotójaként már találkoztunk vele, és mert jelentős színházi-nevelési tapasztalatokkal bíró alkotó (Kaposvári Egyetem).
— A Print Screen alkalmai során nyomdaipari szakemberekkel találkoztak a résztvevők üzemlátogatás keretében abból a célból, hogy megismerkedjenek azokkal a folyamatokkal, amelyeket a tanteremben csak nagyon elvont módon lehetett körülírni. Így a saját szemükkel láthatták ezeket, és magyarázatot is kaptak hozzá első kézből.
— Az Esélyegyenlőségi témanapokat eleve úgy építettük fel, hogy a beszélgetős, fórumszínházas elemeket megtörjük a vizuális élményekkel és a levezető közös dobolással. Így párhuzamosan 3 foglalkozáson (Élet-kérdések, Fotóműhely, Közös Dobolás) 2-2 fő, páros vezetéssel, azaz összesen 6 fő valósítja meg a témanapot.
Szakirodalom
— A Street latinhoz nem használtam szakirodalmat.
— A Varázskapu tehetséggondozás során Gőbel Orsolya Varázsjátékok című könyveit használtam.
— A Filcmesék foglalkozásain klasszikus és modern meséket dolgoztam fel. Ezeket szinte mindig módosítottam, továbbgondoltam, a gyakorlandó szempontok szerint kiegészítettem és a jelenlévő gyerekekre alkalmaztam. Gyakran maguk a gyerekek inspirálták a mesét, annak fordulatait, döntötték el a végét vagy határozták meg a szereplőit.
— Az Egészséges életmód szakkör során nem használtam szakirodalmat, a saját edzésterveim alapján dolgoztam.
— A Hagyományőrző műhelyben használt szakirodalom: minden alkalommal vittem a foglalkozásokra szakkönyveket az adott technikáról, kultúráról (pl. David Murdoch: Észak-amerikai indiánok; Bárth János: Magyar népi építészet; Sabján Tibor – Buzás Miklós: Hagyományos falak (Népi kultúra); Boross Marietta: Népművészet; Dömötör Tekla: Naptári ünnepek; Baloghné Horváth Terézia: Népi ékszerek). Ezeket kiegészítettem az internetről új információkkal is.
— A Kreatív írás műhely során verstani, szépirodalmi szakkönyveket használtunk elsősorban, de a konkrét műelemzések során saját tudásomra, ismereteimre hagyatkoztam leginkább. A tárgyban konkrét könyv nincs, érdemes lenne elgondolkodni egy népszerű, közérthető kézikönyv esetleges megírásán.
— A Nyelvi játékok műhely által használt szakirodalom: Forgács Róbert: Anya–nyelv–csavar (nyelvi fejtörők); Takács Tibor: Sorsunk a nevünkben (kétkötetes utónévelemző könyv); Grétsy László: Nyelvi játékaink.
— A Dobkör során szakirodalmat nem használtam. Leginkább hasonló öntevékeny csoportok foglalkozásaiból merítettem ötleteket.
— Az Aktív néző műhelyemnek nincs kifejezett szakirodalma. Figyeltem olyan színházi-nevelési programokra, mint a SZITU (Miskolci Nemzeti Színház), vagy a Káva Kulturális Műhely tantermi programjai (pl. A hiányzó padtárs, Új Néző), illetve a Krétakör hasonló programjai (pl. Mobil). Építettem a Tudásgyár színházi műhelyében szerzett tapasztalatokra (pl. a Maladype színházzal közös, tárgyalótermi gyakorlatokra). De érzésem szerint ezek elemeit használva is ezektől különböző program született.
— A Print Screen szakkörön használtam a klasszikus szakmai irodalmat: Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel; Szántó Tibor: A betű; Szántó Tibor: Könyvtervezés; Radics V. – Ritter A.: Laptervezés, tipográfia; Király Sándor: Általános színtan és látáselmélet; Énekes Ferenc: Kiadványszerkesztés. Ám jellemzően a saját internetes gyűjtéseimből dolgoztam, szakmai blogok, grafikusi portfóliók segítségével mutattam be az alkalmazott grafika elemeit, trendjeit, ezekből a mintákból fogalmaztam meg új feladatokat, melyek reményeim szerint elnyerték a résztvevők érdeklődését. A műhely által használt ingyenes szoftvereknek nincs hivatalos dokumentációja, csak az interneten megtalálható leírások segítenek azok használatában. Az internetes források felsorolására itt most nem áll rendelkezésre elég hely, de tervem, hogy a szakkör tapasztalatait kézikönyv formájában összegzem, melyben az említett forrásokat közlöm.
— Az Esélyegyenlőségi témanapok során a közösségfejlesztés és az integrációs tapasztalatokra építettünk, amit kiegészítettünk a fórumszínházas workshopokon tanult játékokkal és a bevont társaink vizuális antropológiai tudásával, valamint a Dobkörösök technikáival.
Fiatalok visszajelzéseinek fontossága
— Nagyon megható, pozitív visszajelzéseket kaptam a Street latin műhelyben, ezeket le is írták a záró foglalkozáson. Kinek a táncórák hangulata, kinek a figurák, az emelések tetszettek. Nagy örömömre szolgál, hogy az általam kitűzött célt maradéktalanul sikerült megvalósítanom, miszerint olyan fiataloknak tanítsak, mutassak társastáncokat, akik maguktól nem mennének tánciskolába, táncos műhelybe, eddigi tanulmányaik alatt sok kudarc érte őket.
— Hát nem tudom, hogy a Varázskapu műhelyről szóltak-e a visszajelzések, mindenesetre rengeteg szívecskés rajzot kaptam, sok ölelést és sok bánatos tekintetet, amikor elváltunk.
— Nagyon szerették a Filcmeséket az óvodások, mindig lelkesen jöttek a foglalkozásokra.
— Csak pozitív visszajelzést kaptam gyerekektől és szülőktől egyaránt az Egészséges életmód szakkörön. Sokak továbbra is fognak járni az edzéseimre, számomra ez már pozitívumot jelent.
— Nagyon szerették a Hagyományőrző tehetséggondozás foglalkozásait a fiatalok, és szeretnék, ha lenne még alkalmuk technikákat tanulni.
— Nagyon pozitív visszajelzésekkel találkoztam a Kreatív írás alkalmain, ami meggyőzött a műhelyünk létjogosultságáról. Ugyanis használható tudást nyújtani egy művészeti ágban, amit az iskolában nem lehet semmi módon elsajátítani, roppant izgalmas és hiánypótló lehet az érdeklődő fiatalok számára.
— A gyerekek nagyon élvezték a Nyelvi játkokat, pozitív visszajelzéseket kaptam. Többször jelezték, hogy várták már a műhelyt, kérdéseik voltak különböző nyelvterületekre vonatkozóan.
— A Dobkörben a visszajelzéseket leginkább egy konkrét példával tudnám jellemezni: az a hátrányos helyzetű roma fiatal, akinek ez a műhelyfoglalkozás az egyetlen hasznos szabadidős kikapcsolódása, és láthatóan igényli és élvezi a dolgot, többhónapos foglalkozást követően arról mesél, hogy otthon a családjában is vannak zenészek és mesteremberek, és csináltatott egy dobot, hogy otthon gyakoroljon. Ez véleményem szerint a legjobb visszajelzés, hogy van igény az effajta tevékenységre és hatékonyan működik a dolog.
— Az Aktív nézőn feldolgozott témák a fiatalokat is foglalkoztatják, de a saját életük és az oktatás tere nem teremt elégséges alkalmat ezek kibeszélésére. Kedvezően fogadták, hogy mindez a közös témánk lehet, és érdemi aktivitással vettek részt a programban.
— Véleményem szerint a fiatalok kedvelték a Print Screen foglalkozásokat. A műhely idejére létrehozott Facebook-csoportban folyamatosan érdeklődtek a foglalkozások tartalmáról, érezhetően várták az alkalmakat. Sőt az online csoport segítségével olyan feladatokat is megoldottak, melyekre esetleg nem maradt idő a személyes találkozásokon.
— Az Esélyegyenlőségi témanapok keretében fontosnak tartjuk, hogy a társadalmi kultúránk részévé váljon azon egyszerű módszer, hogy megkérdezzük a programunk résztvevőit, a cselekedeteink érintettjeit arról, hogyan érzik magukat egy folyamatban, egy közös cselekvésben. Ezen túllépve az is egyre gyakoribb, hogy velük gondoljuk ki a következő témát, vagy az őket láthatóan érintő, érdeklő ügyeket hozzuk be a műhelyekbe. Amellett, hogy gyakran reflektálnak egy kívülről bejövő kérdésre érzékenyen, s ez velük tovább építhető egy-egy újabb téma irányába.
Műhelyek utáni értékelések módszerei
— Egyéni, műhelyvezetői értékelések:
— Saját belső értékelésem alapján érdekes volt megfigyelnem, hogy még a legnegatívabb diák, a legkötekedőbb/kritikusabb is beállt, csinálta, szépen haladt a figurák megtanulásával, alkalmazásával. (Street latin)
— A projekt adta kötelezettségeknek is van bizony áldása. A kötelező műhelyvezetői beszámolókban végig kellett gondolni a műhelyek tevékenységeit, a folyamatba belépő váratlan helyzeteket, azokra a reagálási módot, a fiatalok és a műhelytevékenységek eredményeit. (Esélyegyenlőségi témanap)
— Szinte minden alkalommal értékeltem a kreatív munkájukat, ösztönöztem, motiváltam, dicsértem őket. (Nyelvi játékok)
— A műhely céljai között nem szerepelt az alkotások minősítése (szép, hatékony, befejezett). Sokkal fontosabb szempont volt, hogy a folyamatokat — a tervezéstől a kivitelezésig — megértsék, használják; döntéseket hozzanak. Ennek során önmaguk értékelésére biztattam a résztvevőket, hogy még a munkafolyamat közben ismerjék fel, jó úton járnak-e vagy sem. Természetesen folyamatosan dicsértem, amit szívesen vettek. (Print Screen)
— Produktumon keresztüli értékelés (indirekt módszer) :
— Az iskola novemberi szalagavató műsora szintén tekinthető egyfajta értékelésnek, hiszen ott a fiataloknak közönség előtt, színpadon kellett bemutatniuk tudásukat. (Street latin)
— A műhely kezdetekor s a legvégén is csináltam felmérést arról, ami szerintem mérhető volt: szókincs, motoros koordináció, vizuális észlelés. A fejlődés egyértelmű minden gyereknél, de nehéz külön választani, hogy mennyire van szerepe ebben a műhelynek, hiszen az iskola is fejleszti ugyanezeket a képességeket. Legközelebb kontrollcsoportot is vizsgálnék. (Varázskapu)
— Az esztétikai értékelés a mi munkánk szerves része, ami folyamatosnak tekinthető, de természetesen a résztvevő diákok megnyilvánulásai is iránymutatók voltak számunkra kölcsönösen és folyamatosan. (Kreatív írás)
— Csoportértékelések:
— Gábor Áron Művészeti Iskolában tehetséggondozás zajlott a hagyományőrzés jegyében. A csoportban különböző szinten lévő gyerekek dolgoztak. A kevésbé „tehetséges” fiatalok is élvezték a feladatokat, mert saját tempójukhoz igazodtam. A diákok közti felzárkózást tapasztaltam az értékelésnél. (Hagyományőrző tehetséggondozás)
— A gyerekek kiéhezettek a szabadidős tevékenységekre. A Komlóstetői Általános Iskolában a résztvevők jó képességűek, kreatívak voltak. A csoport passzívan kezdte el a foglalkozásokat, majd kellő motivációval aktívvá váltak. A csoportjaim közt ők fejlődtek a legtöbbet, és velük haladtam a legjobban (Hagyományőrző tehetséggondozás).
— Direkt értékelésre nem törekedtünk, de arra igen, hogy folyamatos legyen a csoportban a visszajelzés: értem/nem értem, komolyan veszem/nem veszem komolyan, ezt még hajlandó vagyok elmondani/erről már nem tudok beszélni stb. illetve: használható-e a számunkra, amit megismertünk, akár magunkból is, és ha igen, mire. (Aktív néző)
Az elért változásokról, eredményekről, hatásokról
— A Street latinon a legfontosabb tapasztalatom, hogy sikerült megmutatnom a diákoknak, a társasági táncolás, az udvarias viselkedés nem egy „ördöglakat”. A felnőtt életüknek része lesz majd nem egy olyan esemény, ahol illik táncolni. Véleményem szerint kevesebb görccsel fognak ezeken az alkalmakon megnyilvánulni, megtapasztalhatták, hogy ők is képesek szép, látványos figurák kivitelezésére, a partnerrel való együttműködésre, csoportmunkára.
— A mérések egyértelmű fejlődést jeleznek a képességek területén a Varázskapu tehetséggondozáson. Ezeken túl a gyerekek egymáshoz való viszonyában és figyelmében lehetett változást tapasztalni a műhelyek során.
— Hamar megszokták a gyerekek a Filcmeséken, hogy a mesék mely pontján kérek aktív közreműködést, kórust, milyen szempontokra szoktam rákérdezni, hogy sok hangutánzás és hangfestő kifejezés szerepel a mese során, így gyakorlott, rutinos és aktív mesehallgatók lettek.
— Fejlődtek a gyerekek az Egészséges életmód szakkörön, legfőképpen a zsonglőrködésben, de minden más területen is, ezt észleltem. Koncentrációs képességük megnőtt, bátrabbak és aktívabbak lettek. Elkezdték szeretni a sportokat, koncentráltak a feladatokra, nagy fejlődésen mentek keresztül. Folytatni akarják és fontossá vált nekik, hogy ne csak csinálják, de élvezzék is a sportot.
— A Hagyományőrző tehetséggondozáson bátorságot tapasztaltam legtöbbször, elkezdtek merni szabadon gondolkodni. Nyitottabbak lettek, s rájöttek, hogy rengeteg izgalmas tárgy van körülöttük.
— Remélem nem túlzás azt állítani, hogy az irodalomról mindenképpen más szemmel voltak képesek gondolkodni a Kreatív írás kurzus után. A nyitottság és befogadó szemlélet az, ami ehhez a közös munkához elengedhetetlen volt.
— Ebben a 12-13 éves korban nagyon nehéz tetten érni a változást véleményem szerint, hisz az ilyen idős gyermek folyamatosan forrásban, átalakulóban van, bármi apróságot tettem hozzá a tudásukhoz, azt remeknek gondolnám. (Nyelvi játékok)
— A közös dobolások során a Dobkörben határozottan fegyelmezettebbek, és jobban tudnak koncentrálni bizonyos feladatokra a srácok. Ha nem is teljes mértékben, de megtanulták értékelni egymás előadását, és kialakult bennük egy egészséges versenyszellem, hogy minél jobban teljesítsenek.
— Alapvetően nyitottak voltak minden téma iránt az Aktív néző műhelyben résztvevők. A cigányság megítélését tekintve éreztem leginkább változást a megközelítéseikben: a rossz tapasztalataikra engedték a gondolati-racionális ráépülést: a megismerésnek kitüntetett szerepe van a megértésben.
— Azáltal, hogy a különböző témákat sikeres grafikusok munkáinak, munkafolyamatainak bemutatása vezette fel a Print Screen szakkörben, a kezdeti „nekiugrunk, megcsináljuk” hozzáállás viszonylag hamar átalakult. A feladatok megvalósítása során egyre nagyobb szerepet kapott az, hogy a valódi tevékenységet előzze meg az ismeretgyűjtés (hasonló tárgykörű alkotások keresése, szemlélése), a tervező gondolkodás. Ez a szemléletváltozás pedig egyértelműen megegyezett a műhely céljaival.
— Az Esélyegyenlőségi témanapon résztvevő fiatalok elgondolkoztak arról, hogy mikor kerültek elnyomott helyzetbe, hogyan érezték magukat ekkor, és milyen módon tudnának megoldásokat találni, ha legközelebb hasonló szituációba keverednének. Az esélyegyenlőség távolinak tűnő, megfoghatatlan fogalma most közelebb jött hozzájuk, és egy konkrét családi vagy párkapcsolati helyzeten keresztül volt lehetőségük értelmezni a dilemmákat.
A műhelyvezetők összegzései
— Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a projektnek, a Street latin műhelyem eredményessége a konkrét, látható produkción túl a fiatalok által elmondott, leírt véleményekben érhető tetten: „nagyon jól éreztem magam”, „nem is tudtam, hogy ilyen figurákra képes vagyok”, „jó volt együtt táncolni”. A műhelyem helyszínének kiválasztásakor szándékosan nem egy elit gimnáziumra gondoltam, hanem egy olyan intézményre, ahol a diákok számára fontos tapasztalat lehet egy ilyen közösségformáló műhely.
— Szerintem nagyon jó módja a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésének a Varázskapu módszere, mert pont azokon a területeken segíti a változást, amelyek akadályai a későbbi iskolai sikerességüknek, boldogulásuknak.
— A Filcmesék szakkört alapvetően sikeresnek értékelem.
— Remélem, a gyerekek hasznosítani fogják az Egészséges életmód foglalkozásokon tanultakat, szerintem nagyon eredményesen töltöttük el az időt. Nagyon jó eredményekkel zártunk: az összes gyerek a csoportokból minimum 3 labdával meg tanult dobni, volt, aki többel is.
— A Hagyományőrző tehetséggondozás vezetése során megismertem érdekes embereket érdekes gondolatokkal. Tehetséges fiatalokat, remélem, hasznosítani fogják vagy akár otthon alkalmazni a műhelyben tanultakat, például fúrni, faragni. Három csoportom volt, mindegyiket másért szerettem meg. A csoportok különbözőek, és más-más teljesítménnyel dolgoztak.
— Kiválónak értékelem a Kreatív írás szakkör eredményeit, ne tessék szerénytelenségnek, roppant nagy szükség van az ilyen hiánypótló műhelyekre.
— A Nyelvi játék műhelyben a kulcs a játék, bemutatni a nyelv csodáit, mágiáját, hajlékonyságát, hogyan lehet szórakoztató módon játszani vele. A téma önmagában elég érdekes, sokrétű és ebben a fogékony életkorban könnyen és szívesen játékra csábíthatók a gyerekek. Azt hiszem, a játékos nyelv, a szómágia, a különböző talányok lehetnek olyan érdekesek egy gyermek számára, mint a lövöldözős telefonos játék; ha sikerült erre felhívnom a diákjaim figyelmét, már megérte.
— Véleményem szerint ettől jobban nem zárhattuk volna ezt a projektet. A Dobkörben rengeteg a pozitív visszajelzés, és a fiatalok aktív részvétele igazolja, hogy szükség van a hasonló iskolán kívüli oktatásra. Örömmel támogatok hasonló kezdeményezéseket.
— Az Aktív néző műhely nagyon hasznos volt. Úgy érzem, olyasmivel és úgy tudtunk foglalkozni, amivel és ahogyan a hivatalos oktatás nem, vagy nem mindig tud. Használható ez a modell például a generációk közötti kommunikációs szakadék áthidalására is.
— Úgy érzem, a Print Screen műhely általában véve jó utat nyitott a résztvevőknek egy komplexebb vizuális látásmód és gondolkodás kialakításához. Azonban hiányérzetem van amiatt, hogy ilyen hatalmas témakörnek, mint az alkalmazott grafika és a dizájn, csak kis szeletét tudtam a foglalkozásokon bemutatni. Talán hasznosabb lett volna a 24 alkalmat (1 alkalom: 4×45 perc) egy csoportnak megtartani, mint két csoportnak a 12-12 alkalmat.
— Az Esélyegyenlőségi témanapon a társadalmi érzékenyítés talán nem minden résztvevőnél talált be. A kép, a hangszerek, a játékok mindenképpen jó hatásúak voltak; a párbeszédek területén egyet léptünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése