Merjenek bátran

Interjú Duvalovszki Éva drámapedagógussal



Duvalovszki Éva drámapedagógust (Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc) az Aktív néző szakkör munkájával kapcsolatban kérdeztük.

Miben látja az Aktív néző program jelentőségét?

A programban részt vevő diákok több nézőpontból is megismerhették az adott, éppen aktuális kortárs darabot. A dramaturg, a rendező, az esztéta szemszögéből. Rájöhettek arra, hogy többféle megközelítés is létezhet, és hogy merjenek bátran kérdezni. A darabok interpretációja során a színészek fejével is gondolkodhattak szerepbe lépéskor. Az, hogy megismerkedhettek kortárs darabokkal és bepillantást nyerhettek különböző színházi műhelyek munkájába rendkívül hasznos volt. Sok előadást láthattak, melyeket közösen elemezhettek az alkotókkal.

Mi az, amiben leginkább kiegészíti a tantervi alapú oktatást?





Az, hogy egyáltalán megismertet kortárs drámákkal, melyek majdnem teljesen kimaradnak a tantervi alapú oktatásból. (A tanár igényszintjétől függ, hogy említ-e kortárs drámát, beilleszti-e a tananyagba és esetleg huszadiknak az érettségi tételek közé. A tankönyvek jó része még mindig a 80-as években keletkezett drámákat említi mai magyar drámaként.)

Mely kompetenciák fejlesztését segítette leginkább a program?

Legyen kíváncsi, legyen érdeklődő, menjen utána és járja körbe a dolgokat. Figyeljen arra, hogy mi történik a világban és vegye észre a körülötte lévő embereket. Nézze meg, hogy hogyan működnek a dolgok és mi mozgathat másokat.

Az Aktív néző szakkör a pályaválasztás, a munkanélküliség, az alkoholizmus, az öngyilkosság, a peremhelyzetek, a roma-nem roma együttélés problémáival foglalkozó drámákat és színházi előadásokat ismert meg. Ön szerint mennyire fontosak ezek a témák e korosztály számára?

Teljesen fontosak és aktuálisak, csak nem minden óra ad lehetőséget a kibontásukra. Drámaórákon az életjátékokban kiderül számomra, hogy valóban foglalkoztatják a 15–19 éves korosztályt.

E témák feldolgozására ön szerint mennyi időt szán a középiskolai oktatás?

Egy-egy osztályfőnöki órán, magyarórán esetleg a tananyaghoz kapcsolhatóan. Drámaórákon viszont az erre szakosodott művészetoktatási intézményekben akár egy félév vagy év anyagát is kitölthetik a problémafeldolgozó szocio- és pszichodramatikus helyzetgyakorlatok, és ebből életjátékok keletkeznek, melyekből később előadások is születhetnek, attól függően, hogy mi a csoport szándéka.

A nyári táborban az önismeretet segítő foglalkozásokban volt részük a csoport tagjainak. Az ön tapasztalatai szerint mennyire biztos önismerettel rendelkeznek a középiskolások? (Mennyire lehetnek biztosak a saját döntéseik helyességében?)

Ez egyéntől és jellembéli tulajdonságoktól is függ. A körülöttük lévő világ és a kortárs csoport értékrendjétől, valamint a család és az iskola által kialakított szokásoktól. Úgy vélem, nagyon nagy a bizonytalanság. (Sajnálom őket, mert nem igazán tudják felmérni, hogy mibe is kapaszkodhatnának, ha tudják, akkor meg még nem eléggé bátrak, de azért érzékelik, fogják a dolgokat, csak úgy vélem, néha túlzottan is meg akarnak felelni a kívülről jövő elvárásoknak.)

Ennek a csoportnak a munkája hozott-e felszínre a diákokból olyan tulajdonságokat, amelyek ön előtt sem voltak eddig ismertek?

Igen, határozottan! Leginkább az értékek, illetve bizonyos értékek hiánya, amelyek azért nem hiányozhatnak számukra, mert még nem volt alkalmuk megtapasztalni és így nehéz különbséget tenni.

Talált-e a csoport működésében, az általuk feldolgozott témákban olyat, amit szívesen használna saját munkája során?



Igen. Kipróbáltam különböző drámacsoportokra alkalmazva, kicsit átalakítva a nyári tábori tréninggyakorlatokat, amelyek számomra és a gyerekek számára is hasznosak voltak. Bizonyos problémakörök színpadi adaptációját mi is továbbgondoltuk és meg is csináltuk már a saját verziónkat például a pályaválasztás kapcsán.